Kaptam egy levelet

Írója hozzájárulásával idézek néhány sort belőle:

"Szeretném megköszönni a csodaszép ládikót....Nagyon örültem neki, az egyik legjobban eltalált ajándék, amit valaha kaptam.
Az átadás pillanata meg is lett örökítve, mellékelem a képet, ami mindent elárul...."

Alkotó számára nincs nagyobb elismerés, mint amikor ilyen örömmel fogadják munkáját.
Köszönöm!

 

Békés megyei szűcsminta...

....piros és kék változata. A kék annyira a szívemhez nőtt, hogy megtartottam magamnak és már be is laktam. Varrós dobozként funkcionál nálunk, és remekül betölti a szerepét. Azóta többet is varrok, nem halogatom, mint azelőtt.
A pirosat is nagyon szerettem, de azt már valószínűleg új tulajdonosa vette birtokba.

 

Debreceni kisbunda....

....mintája került erre a teafilter tartó dobozra. Az oldalsó sormotívum is az eredeti bunda mintája alapján készült. 

Elképzeltem milyen lehetett anno ez a bunda.Gyönyörű! Szívesen viselnék egy ilyet ma is...nos persze nem ilyen madárcsicsergős időben.

Debreceni cifraszűr

Számot vetettem az elmúlt év végén.....többek közt rájöttem, hogy debreceni lévén kevés debreceni motívumot használtam fel eddig fa tárgyaim díszítésére. Eme hiányosságomat szerettem volna pótolni, amikor néhány dobozomra debreceni mintákat festettem. 
Például erre a két szintes rekeszes dobozra, amelyre egy debreceni cifraszűr mintája került. Annál is inkább elővettem ezeket a mintákat, mert hajdanán a szűrök készítésének három nagy központja volt: Veszprém, Debrecen és Nagyvárad. A cifraszűr nevét onnan kapta, hogy először szegéssel majd rátéttel végül pedig igen gazdagon hímzéssel díszítették.

Zala megyei....

....mintát festettem erre a teafilter tartó dobozra. A minta fehér hímzésminta alapján készült. 

 

A fehér hímzésről annyit kell tudni (a Magyar Néprajzi Lexikon szerint), hogy mintáit kézzel is rajzolták, többnyire azonban ütőfával nyomták elő. Megtalálhatók szinte minden magyar vidéken: párnavégeken, vállkendőkön, kézbe való kendőkön, férfi és női ingeken egyaránt. 

A Felföldön kis- és nagyméretű vállkendőket, férfi és női ingeket varrtak ezzel a technikával; az Alföldön általánosak voltak a fehér hímzéses párnavégek. A Dunántúlon jobbára ingeket és kézbe való kendőket díszítettek vele.