"A szűcsmintakönyvek, valamint a 19. sz-ban készült ruhadarabok tanúsága szerint feltételezhető, hogy kialakult egy önálló, tisztán hímzett ornamentika.
Ennek alapja a túlnyomóan rózsákkal tűzdelt virágcsokor (bokorvirág). Ebből alakították ki a magyar szűcsmesterek a 19. sz. folyamán azt a gazdag és változatos szűcshímzést, amely a köztudatban él, de még ma is inkább feltáratlanul a múzeumok őriznek."
