Nagy, hegedű-hátas széket festettem, születésnapra.
Kecses lábaival, emberi léptékű méreteivel valóban olyan, mint egy kisasszony.
Régen soha nem beszéltek a szék támlájáról, mindig csak a hátáról.
Így soha nem említették: "Nekidőlök a szék támlájának."
Csak így: "Nekidőlök a szék hátának."
Persze, hogy nem, hiszen olyan mértékben tartották tiszteletben a bútoraikat, mint az embereket.
